Nemrég Berlinben töltöttem pár napot egy kedves barátomnál. Bár korábban viszonylag hosszabb ideig éltem Németországban, több helyre is eljutottam, de Berlin eddig kimaradt, így volt mit bepótolnom. Aki már hosszabb ideje követi a blogomat, jól tudja, hogy egy-egy városnézés programjának a megtervezésénél először a csokival, francia cukrászattal kapcsolatos helyeket veszem fel a listámra. Idén azonban a blogon már többször
emlegetett kávés kattanásomnak megfelelően alaposan utánanéztem annak is, milyen újhullámos kávézókat és pörkölőket lenne érdemes meglátogatni. Bár a Berlinben töltött három nap nem volt túl sok, azért igyekeztem a lehető legtöbb kávét meginni és a lehető legtöbb csokit megenni :)
Kezdjük a csokival!
(Lottumstr. 15, 10119 Berlin)
Csokis szempontból a legizgalmasabb állomás kétségkívül a Belyzium Artisan Chocolate volt. A cég egy úgynevezett tree to bar manufaktúra, ami a csokoládékészítés kontrollját még egy lépéssel tovább viszi a bean to bar manufaktúrákhoz képest: ebben az esetben nem a fermentált kakaóbabok feldolgozásától ellenőrzik a folyamatot, hanem már a kakaó termesztését, fermentálását, szárítását is felügyelik. Ahogy a nevük is mutatja, Belize-ben termesztett kakaóbabokat dolgoznak fel (a honlapjuk szerint Criollo és Trinitario fajták hibridjeit). A feldolgozás után a kísérletezés, receptfejlesztés San Josében, Californiában történik - itt él ugyanis a Belize-i kooperatíva alapítója, Andrei Shibkov. Végül Berlinben zajlik a kis szériás csokoládékészítés: a babok pörkölése és a táblákba öntés - ezt ketten végzik, Klaus Boesl és Florian Schülke.
![]()
A berlini üzlet, a Belyzium Artisan Chocolaterie tulajdonképpen több funkciót is ellát: egyrészt csokiüzlet, ahol meg lehet vásárolni a cég termékeit, másrészt csokizó, ahová be is ülhetünk, illetve a műhely is itt található, ahol pörkölnek és a csokoládét készítik. A műhelytől csupán egyetlen üvegajtó választja el az üzletbe betérőket, érdemes belesni, hol és milyen gépekkel készülnek a csokoládék.
![]() |
| A műhely |
Maga a csokoládézó nagyon pici és családias. Lehet választani különféle forró csokoládékat, a már itthon is ismert kakaóhéjteát (kóstoltam, nagyon finom volt), és fagylaltokat. Bár kicsi a választék, de annál izgalmasabb: természetesen nem hiányozhat a saját csokoládéjukból készült csokifagyi, de a legizgalmasabb a kakaógyümölcs húsából készült sorbet. Már kóstoltam friss kakaógyümölcsöt (ecuadori Arribát; a
haladó csokikurzuson szokott lenni), de belőle készült desszertet még nem. A sorbet nagyon üdítő, trópusi gyümölcsös-citrusos ízű volt.
![]() |
| Fagyiválaszték |
![]() |
| Felül a kakaógyümölcs-sorbet |
A tree to bar csokoládék közül vannak ízesítés nélküliek különféle kakaótartalommal és ízesítettek is. Én kettőt kóstoltam: a kakaóbabtöretest (Nibs) és a rövidebb ideig fermentáltat (Low fermentation; 6 helyett 5 napig fermentálják). Az utóbbi ízlett jobban: nincsenek túlpörkölve a babok, nagyon gyümölcsös, tiszta íze volt. Karamellizált kakaóbabot is árulnak, azt is kóstoltam, nagyon jó volt a vékony, édes karamellréteg és a pörkölt bab kontrasztja.
![]() |
| Kakaóhéjtea |
(Choriner Str. 37 10435 Berlin)
A következő csokis célpontot még a Belyziumban ajánlották, csak pár perc sétára volt onnan. Maga az üzlet és a kínálata nem túl érdekes: a német
Lubeca cég csokoládéiból dolgoznak, különféle csokis ajándéktárgyakat (csokiszalámi, csoki-lemez stb.), ízesített csokitáblákat készítenek. A saját termékeken kívül viszonteladóként egyéb cégek (Pacari, Pralus etc.) termékeit (csokoládé, kakaóbab, forró csoki) is forgalmazzák. Itt volt egy érdekesség, amit még máshol nem láttam: kakaóbab a gyümölcshússal együtt szárítva mint superfood... maradjunk annyiban, hogy érdekes, de nem finom, inkább a Belyzium sorbet-ját érdemes megkóstolni.
![]() |
| A bal szélen lévő üvegben van a szárított kakaóhússal borított bab |
Miért volt mégis érdekes ez az üzlet? Amikor bementem, rögtön kérdezgetni kezdtem az eladót, hogy milyen csokoládé-alapanyagot használnak. Ő pedig szólt a főnökének, Christoph Wohlfarth chocolatier-nak, akivel nagyon jót beszélgettünk végül. Elmesélte, hogy a közeljövőben tervezi beindítani a bean to bar vonalat is, sőt, két olyan kísérleti bean to bar csokoládéját is kóstolhattam, amelyek még az üzletben sem kaphatóak - az egyik crudo stílusú volt. Elég harmonikus ízű kísérleti csokoládék voltak, és nagyon lelkesen mesélt a kísérleteiről a csokoládékészítő. Egyébként itt is látványműhely van, tehát folyamatosan nyomon tudjuk követni, hogyan készülnek a csokoládék.
![]() |
| Középen Christoph Wohlfahrt |
(Charlottenstraße 60, 10117 Berlin)
A Fassbender & Rausch többszintes monumentális épülete igazi turistalátványosság, ami a világ legnagyobb csokoládézója tulajdonképpen. Az utcáról a hatalmas alapterületű és belmagasságú csokoládéüzletbe léphetünk be, ahol gyakorlatilag minden megtalálható: az ültetvényszelektált Rausch tábláktól kezdve a drazsékon és szórt csokitömbökön át a bonbonokig.
Itt található egyébként a világ leghosszabb bonbonos pultja, ahol több mint 200-féle bonbonból lehet választani. Ezek általában a Németországban általában jellemző trüffelek, amelyeket kész trüffelhüvelybe töltenek. Csak a rend kedvéért hármat megkóstoltam, de elég felejthetőek voltak, olyan ipari ízük volt. Érdekes, amikor beléptem a monumentális üzletbe, akkor sem a finom csokiillat csapott meg (pedig azt jól ismerem), hanem a picit vegyszeresbe hajló ipari tömegcsoki-illat.
Az üzletben egyébként monumentális csokiszobrokat is láthatunk, többek között berlini látványosságokat (pl. brandenburgi kapu) csokiból megformázva.
A második szinten egy kávézó van, ahol nagyon sok francia stílusú mousse tortácskából is lehet választani. Itt egy feketeribizliset próbáltam ki: feketeribizlimousse könnyű világos piskótával és feketeribizli-tükörzselével. Ez tökéletes volt: teljesen jó volt a mousse állaga és az íze is, nem volt túlédesítve, finom gyümölcsös volt.
Ideje egy kis kávét inni ennyi csoki után!
The Barn Roastery - Schönhauser Allee 8, 10119 Berlin
Az első állomás természetesen Berlin egyik legismertebb kávépörkölője és újhullámos kávézója, a The Barn volt. A Barn égisze alatt két helyet is látogathatunk Berlinben: a Schönhauser Allee 8 alatt működő hely tulajdonképpen egy "bemutató-jellegű" brew bar, ahol azt mutatják be, hogy miket lehet kihozni a kávéikból az alternatív filtereszközökkel. Minimál dizájn, nyers fafelületek. Egy hosszú-hosszú pulton végig csak filtereszközöket látunk, köztük két méretes szifont is, ezeket viszont csak hétvégén használják.
A vendégek a pulttal szemben is leülhetnek, és végigkísérhetik, hogyan készül el a kávéjuk. Az én filterkávémat a nagyon segítőkész baristával választottuk ki, végül egy Kaiguri kenyai kávé lett Kalitában elkészítve. Nagyon finom, tiszta íze volt.
![]() |
| Az én filterem készül |
Eszpresszót is kóstoltam (Suke Quto, Guji, Ethiopia): itt érdekes volt, hogy a barista külön szólt, hogy érdemes kicsit várni, és kicsit kihűlve is megkóstolni, úgy is finom lesz az íze - azért ez eszpresszónál nem jellemző. A sütik is nagyon finomak, a szaftos répatorta pedig egyenesen világbajnok.
Itt még egy ismerőssel is összefutottunk: most itt dolgozik a
Madalos Schubert Szabolcs, a 2015-ös magyar AeroPress bajnok, aki Seattle-ben képviselte hazánkat a világbajnokságon.
![]() |
| Cascara (kávécseresznye-tea) & szóda |
The Barn Café - Auguststrasse 58, 10119 Berlin
Nem messze a nagy Barntól van egy kisebb kávézójuk is, ahol bent kevés leülős hely van: inkább elvitelre érdemes kérni, illetve jó időben kint is le lehet ülni. A választék sem egyezik 100%-ban a brew bar választékával. Itt nagy örömömre rábukkantam a kedvenc nyári italomra, az eszpresszó tonikra. Zseniális találmány: bár önmagában nem szeretem a tonikot, a kávéhoz ad egy kis plusz citrusosságot, amitől extra üdítő lesz. (Itthon az
Espresso Embassyban készítik, illetve a
Budapest Baristasban hideg áztatásos filterkávét - mizudashit - adnak tonikhoz - ez egy fokkal könnyedebb-üdítősebb, instant függőséget okoz).
(Reichenberger Str. 101, 10999 Berlin)
A Five Elephant egy mikropörkölő Berlinben, a kávézójuk egy csendesebb utcában található. A minimál dizájnt csak a sok-sok elefántfigura töri meg. Itt is nagyon segítőkészek a baristák, így itt is többféle kávét kóstolunk: filtert (kenyai Kii-t), eszpresszót és cortadót. Egy csomag frissen pörkölt guatemalai
El Socorro kávét pedig haza is hoztam itthoni kísérletezésekhez.
(Münzstrasse 21, 10178 Berlin)
Ez a kávézó nem volt betervezve a napi koffeindózisba, csak út közben sikerült rábukkanni. A belső része viszonylag kicsi, de a kiülős részen egy nagyon szép belső udvarban gyönyörködhetünk kávézás közben. A kávézóban a Five Elephant által pörkölt kávékat kínálják. Én egy eszpresszót ittam, de utána kicsit beszélgetni kezdtünk a barista sráccal, így ugyanannak a kávénak (kenyai Kii volt, ha jól emlékszem), a filter-verziójával is összekóstolhattam.
(Oderberger Str. 35, 10435 Berlin)
A Bonanza szintén olyan kávézó, ahol saját pörkölésű kávét kínálnak. Itt egy cuppingon, azaz kávékóstolón is sikerült részt vennem. A kóstolás vakon zajlott, azaz nem tudtuk, milyen kávékat kóstolunk. Először csak az őrleményeket illatoltuk meg, majd már a vízzel felöntött kóstoló-adagokat is. Ezután jött maga a kóstolás: a feladtunk az volt, hogy válasszuk ki, a nyolc tételből melyik tetszik a legjobban és a legkevésbé, és miért. A kóstolásnál nagyon gyorsan mentünk körbe, nem nagyon volt idő gondolkozni, az első benyomásokra kellett hagyatkozni. Arra azért büszke voltam, hogy a nekem legkevésbé tetsző kávéról kóstolás alapján sikerült megmondanom, hogy túl régi már a pörkölés, ezért "fáradt"ízű kicsit a kávé. Innen is hazajött velem egy adag frissen pörkölt kávé: egy
Chelchele Ethiopia - ezt ajánlotta ugyanis a cuppingot vezető barista.
![]() |
| Kezdődik a cupping |
![]() |
| A végén kiderül, hogy ez volt a legjobb kávé |
(Oranienstr. 24, 10999 Berlin)
A Companion Coffee szintén véletlen esett útba, és itt egy kellemes meglepetés is ért: itt ugyanis a magyar újhullámos pörkölő, a
Casino Mocca kávéival találkoztunk. Vicces volt, amikor a barista elkezdte ajánlani a kávékat, mire mondtam, hogy mindet ismerem, kóstoltam már közülük. Itt egyébként filterkávét nem készítenek. A kávé-vonal mellett itt még a tea-vonal is nagyon erős. A barista srác pedig itt is nagyon jófej volt: beszélgettünk egy kicsit a budapesti kávézókról, majd én kérdezgettem berlini kávézókról. Mire megittuk a kávét, egy kézzel írt listát adott az általa ajánlott kávés helyekről.
Ez volt az utolsó kávés állomásom Berlinben. A berendezésben a szokásos minimalizmus a jellemző. Látványban abszolút a három szifon uralja a pulton az összképet. Többféle kávéval dolgoznak, főleg különféle berlini és más német pörkölőktől láttam. Berlintől egy szifonban készült filterrel búcsúztam.
![]() |
| Készül a kávém |
Bár a három nap alatt becsületes mennyiségű koffeint vittem be, de a kávézókat még korántsem sikerült felderíteni! Érdemes átkattintani
Drkuktart blogjára, ahol izgalmas
újhullámos berlini kávétúráról lehet olvasni több olyan kávézóval, amelyeket nekem is fel kell vennem a listára a következő berlini kirándulásnál.
![]() |
| Egy kis fagyi két kávé között |
Azért nem kell aggódnotok, nem csak kávén és csokin éltem Berlinben! A klasszikus berlini street food-ok mellett talán a legizgalmasabb gasztroélmény a Thai Park (azaz Preußenpark) volt: itt minden hétvégén thai nők, férfiak, családok vonulnak ki pokrócokkal, és igazi autentikus thai ételeket készítenek, amelyeket bárki megvásárolhat pár euróért. Berlin street food-felhozataláról nagyon jól képet ad egyébként a
Street Kitchen videója.
![]() |
| Thai Park |
